A mese egyik kulcsszereplője a bükkfa. Nagyon szeretjük a bükkfát, mert hatalmasra, igazán tekintélyesre tud megnőni, erős törzsével, nagy, szétterülő lombkoronájával olyan tiszteletreméltó fa tud lenni. Törzse szürkés és sima, levelei is jellegzetesek, könnyen felismerhető ezekről.

 
Fotó: Bükkfa törzse - edenkert.hu

Termése a makkocska, vagy bükkmakk, amely a tölgyfa makkjánál ugyan kisebb, azonban ezt szokták emberek is fogyasztani. Franciaországban például saláták része szokott lenni. Én is már kóstoltam, nagyon finom, olyan ízű, mint a mandula. Ki kell venni a kissé szúrós házából, leszedni a vékony héját, és belül ott van a finom makkocska. Egy-két darabtól nem lesz bajunk, ha nyersen megesszük, de sokat nem szabad belőle enni nyersen, csak sütés, pörkölés után.  

 
Fotó: Bükkmakk - Hárosi Brigitta

A legnagyobb törzs átmérővel rendelkező bükkfák főként Veszprém megyében találhatók: Tésen (6.45 m), Sáskán és Úrkúton, de Nógrád megyében, Diósjenőn is vagy egy szép nagy példány.*
Európa legidősebb bükkfája pedig Ausztriában (Kalkalpenben) található, már majdnem 550 éves.**

Ha szeretitek a nagyra nőtt fákat nézni, keressétek fel ezeket a helyeket! A fák sokat adnak a világnak: friss levegőt, élelmet, árnyékot és menedéket adnak. Vigyáznunk kell rájuk mindenhol!

 
Fotó: Bükkfa levél - edenkert.hu

Ezt a mesét az Életfa Csoport vezetőjének kislányának, Noncsinak írtam. Anyukája, Ömböli Ági kért meg erre, hogy írjak szülinapjára egy kedves mesét. Ez lett a mi életfás mesénk, amiből a dráma tanárommal, Domsa-Faragó Ivett nénivel egy előadást is készítettünk és számos helyen előadunk érzékenyítő programként.

 
Fotó: Noncsi és anyukája, Ági